görögteki.hu

A jól nevelt görög teknős
Fodor Atilla
A jól nevelt görög teknős
2990 Ft
Szeretnél te is kisteknőst?

A görög teknős bemutatása

A görög teknőcök a legnépszerűbb hüllők körébe tartoznak. Szépségük, béketűrő természetük, vélt szívósságuk és a bennük rejlő elképesztően hosszú élettartam lehetnek e népszerűség okai. A görög teknős a szárazfölditeknős-félék családjába tartozik. A földkerekség leghosszabb ideig élő állatai a szárazföldi teknősök. 117 éves a ma ismert legidősebb élő görög teknős.

Testüket a számos egymáshoz nőtt csontlemezből álló csontdoboz öleli körbe, rendkívül hatékony védelmet biztosítva a teknőcöknek. Ezt a csontdobozt szarupajzsok fedik. A szarupajzsok a csontlemezeken átfedéssel fekszenek, ami még erősebbé teszi a magasan ívelt kupolaszerű páncélt. A kupolaforma a lehető leghatékonyabb védelmet jelenti a felülről érkező behatásokkal szemben, beroppanásra a legkevésbé hajlamos szerkezet. Nem véletlenül alkalmazta az építészet már a középkorban is a kupolát. A páncélt borító rendkívül vékony, és hajlékony szaruelemek színe, és mintája adja a teknős színét, mintáját. Kevesen gondolnák, hogy mennyire nagyszerű mimikri ez a szín- és mintaegyüttes a természetes előfordulási helyén. A páncél mérete igen tág határok között változik. Alfajok, sőt populációk között is óriási eltérések lehetnek. Vannak területek, ahol alig 15 centiméteresre fejlődnek, máshol a páncélhosszúság közel a duplája is lehet ennek. A kifejlett nőstények rendre jóval nagyobbak a hímeknél.

A teknősök feje viszonylag kicsi. Ivarérettséghez közeledve a hímeké arányaiban egyre nagyobbá válik. A nyak S-alakban hajlítható, 9 nyakcsigolyára épülő szerv. A teknősök képesek a segítségével a páncél alá húzni a fejüket, illetve egy távolabbi táplálékért nyúlni. Ehhez szükséges, hogy a nyakat borító bőr megfelelően társuljon ehhez a tág mozgáshoz. A nyakat borító bőr harmonikaszerűen hajtogatható rugalmas anyag. Sokakat a garbó nyakára emlékeztet. Angolul a garbó: Turtleneck.

A fej legelső részén a szemekkel egy magasságban található a két orrnyílás. A görög teknőcök szaglása rendkívül kifinomult. Az orrnak csak közvetett szerepe van a szaglásban. A szájpadláson elhelyezkedő Jacobson-szerv segítségével analizálja az illatanyagokat. A szem is igen fontos érzékszervük, bár nem olyan részletgazdag a látásuk, mint az emberé, alakokat, színeket azonban érzékelnek. Táplálkozásnál előnyben részesítik az élénk színű eledelt, ami a fogságban tartott állatok számára komoly veszélyforrás.

A teknősök szájának különlegességét a száj peremét képező szarukáva adja. Ez a madarak csőrével nagyjából azonos. A szarukáva pereme apró fűrészfogas, viszonylag éles.

A végtagokat szarupikkelyek fedik, amelyek ritkán mutatnak átfedést. A szarupikkelyek mérete, elhelyezkedése a teknős mozgásához igazodik. A legerősebb, legnagyobb pikkelyek a legnagyobb igénybevételnek kitett területeken vannak, a könyök- és csukóízületeknél hiányoznak. A mellső lábak ovális keresztmetszetű dongalábak, ásóláb jellegűek, míg a hátsók kör keresztmetszetű elefántláb-szerű mozgásszervek. A lábakon körmök találhatók. Az elsőkön rendszerint öt, a hátsókon négy. Van populáció, melyben a hímek mellső lábain rendre négy karom van. Az európai szárazfölditeknős-fajok köréből kizárólag a görög teknősök farkán található farokvégi szarukarom. A görög nyelvben karmos teknősnek is nevezik ezért.

A görög teknős népszerűségének is köszönhetően egyre ritkábbak a természetben. Rengeteg állatot fogdosnak össze azért, hogy Európa északabbi területein, gyakran rettenetesen hitvány körülmények között, házi kedvencként folytassák életüket. Védett állatok. Kereskedelmük CITES (Eu)-engedélyköteles.

Tartásuk

A görög teknőcök elhelyezése egy megfelelő terráriumban elképzelhető. Kétféle terráriumot különböztethetünk meg alapvetően, a beltéri és kültéri terráriumokat. Mindkét esetben alapelv, hogy a lehető legnagyobb a teknőc számára a legjobb. Olyan tereptárgyakat, és úgy helyezzünk el a terráriumban, hogy a banális balesetek kialakulásának esélye se legyen. Ne szoruljon a teknőc lába dekorációs sziklák közé, az itatóedényébe ne legyen esélye belefulladni, ne legyen esélye kimászni, stb.

Beltéri terráriumok elhelyezése, berendezése: Egy egészen apró teknőc számára is biztosítani kell egy minimálisan a 60X40 cm alapterületű terráriumot. Anyaga lehet fából, műanyagból. Az üvegterráriumok is szóba jöhetnek, de több szempontból is előnytelenebbek, mint például a fából készített férőhelyek. Aljzatnak vegyszermenetes (növényvédő szerek, műtrágyák) lúgos kémhatású, kötöttebb talajok a megfelelőek. A kereskedelemben kapható tőzeg, fakéreg, kókuszrost, stb nem szárazföldi teknőcök alá való. Érdemes alginitet beszerezni, és azt is a talaj tetejére szórni, valamint töltőmurvát (mészporos mészkőzúzalékot). Ilyen aljzaton a teknőc a kialakulófélben lévő ásványanyaghiányát a talaj fogyasztásával korrigálhatja. Lapos mészköveket mindenképpen érdemes a talajszintbe süllyeszteni. A legjobb, ha ezekben a mészkőlapokban természetes mélyedés van, ami kiváló "itatóedényként" is funkcionálhat. Ilyen körülmények között tartva a teknőc izmai jól fejlődnek, az ízületeket nem terheli a nem alájuk való aljzaton csúszkálás. Esztétikailag, és a teknős komfortérzete szempontjából is remek, ha nem sík a terület, hanem nagyobb kiterjedésű, nem túl meredek, lankás domb a terrárium talajfelszíne.

Erősen javallott különféle élő növényekkel gazdagon telepíteni a terráriumot. Kiválóan beváltak a levendula, orvosi zsálya, rozmaring, kőrózsák, varjúhájak, és egyéb szárazságtűrő, könnyen beszerezhető évelők, törpecserjék. Ezek a terráriumi körülmények között néhány hónapon belül garantáltan elpusztulnak, azonban holtukban is tökéletes, természetes tereptárgyak. A legtöbben el sem hiszik, hogy nálam a beltéri terráriumokban a növények zöme élettelen. A rájuk száradt lomb leginkább a görög teknős lakta nyáron kiszáradt balkáni tájat idézi. A legjobb dekorációs növény a csenkesz, esetleg egyéb csomós fűfélék. Ennek tövében, a gyökereihez fúrva szeretnek a teknőcök leginkább aludni. Itt biztonságban is érzik magukat, valamint a kissé magasabb páratartalom is igen előnyös a teknőcök számára.

Megvilágítás: A beltéri terráriumok megvilágításánál fontos szempont, hogy ne az egész terrárium legyen egyenletesen megvilágítva, fűtve, hanem csak az egyik fele, mindig legyen lehetősége az állatnak félrevonulni a melegítőlámpa elől. Beltéri terráriumokban szükséges az UV-B sugarakat kibocsátó fényforrások használata. A teknősök a meleget a fényhez kötik, melegedni a nagyobb fényintenzitású területre vonulnak. Ha külön lámpában helyezkedik el a melegítő izzó, és az UV-B fényforrás, akkor ezeket egymás közvetlen közelében helyezzük el, hogy a megvilágítás egy területről érkezzen. A melegítőlámpa teljesítményét úgy válasszuk meg, hogy a hatósugarában akár 40 fokra is felmelegedjen a környezet. Ezt egy 40 wattos reflektor (spot) izzó is képes biztosítani, ha a lakás kellőképpen meleg, illetve az izzó és az aljzat közötti távolság ezt lehetővé teszi. Gyakrabban alkalmazunk 60 wattos izzókat.

Beltéri terráriumokban különösen fontos a rendszeres, akár napi két három alkalmankénti párásítás. Csak olyan szobanövény spricnit használjunk, amiben SOHA nem volt tápoldat, vagy növényvédő szer. A talaj, a teknős is legyen időnként vizes. A víz hőmérséklete közel a teknőc hőmérsékletével legyen azonos. A talaj nedvesítését, a párásítás ne vigyük túlzásba, minden nap száradjon is fel talaj, ellenkező esetben súlyos páncélbetegség alakulhat ki. A túl szárazon tartás a teknőc páncéljának rendellenes, "huplis" fejlődésében jelentkezik. Rendkívül gyakori tartáshiba a sivatagi körülmények között tartás.

Kültéri terráriumok: Alapvetően a beltéri terráriumoknál leírt elvek érvényesüljenek. Melegítő -és UV-B lámpára nem lesz szükség. Az a jó, ha minél nagyobb, növényekkel gazdagon borított, ám alapvetően napos terület. Ha az oldalfalak tömörek, előfordulhat, hogy heves esőzések idején veszélyesen magasan áll a víz a terráriumban. Érdemes az egész területet kicsit kiemelni a környezetéből. Elég, ha néhány centiméterrel magasabb a talajszint a terráriumban, az oldalfalon pedig vannak rések, amelyek a teki számára nem veszélyesek, viszont az esővíz távozni tud. Az oldalfal magassága ne tegye lehetővé a teknőc számára a szökést. A görög teknősök nem tartoznak az igazán ügyesen mászó fajok körébe, de előfordult már szökés nem egyszer. Kb 40 cm falmagasság elég. A fal elég, ha 5-10 centiméter mélyen süllyed a talajba. Még a szabadban telelő állatoknál sem tapasztaltam soha, hogy a fal külső oldalán jöttek volna elő tavasszal.

Táplálkozás

A legtöbb hibát a teknőstartók az állataik táplálásával követik el.

Megkülönböztetünk növényi és nem növényi táplálékokat. A nem növényi táplálékok a teknőcök táplálékainak csupán néhány százalékát teszik ki. Életük hajnalán nem növényi táplálékokkal kezdik a táplálkozásukat. Esznek a tojásuk héjából, a talajból, amíg a felszínre nem érnek. Felcseperedve is számos nem növényi táplálékféleséget vesznek magukhoz: apró házas csigákat, állati ürüléket, olykor dögöt is. Tápláléknak számít az ivóvíz is. Amikor lehetőségük van rá, ivóvizet is fogyasztanak. Ivóvízforrásuk a rendszeresen harmatos fűszálakról felvehető vízcseppek.

Elsősorban növényi táplálékot fogyasztanak. A természetben ezek magas rost tartalmú kétszikűek levelei elsősorban. Tavasszal jelentős mennyiségben fogyasztanak virágokat is. Az élőhelyük nagy részén gyümölcsöt soha nem vesznek magukhoz, lévén, hogy nem találkoznak vele. Más területeken, szederbozótosok környékén, fügeligetekben természetesen megeszik ezeket a gyümölcsöket. Összességében mindenképpen meg kell jegyezni, hogy fogságban sokkal több gyümölcsöt esznek, mint a természetben, ami egészségi kockázatokat rejt magában, különösen a sok cukrot tartalmazó, valamint az arányaiban sok foszfort tartalmazó gyümölcsök. Számos zöldségféle termése is problémát okoz a teknőcöknél hosszú távon. Soha nem kellene adni a teknőcöknek banánt, uborkát, paradicsomot, és semmilyen levélzöldséget, amely növényvédelme veszélyes méreganyagokat igényel. A téli fényszegény időszakban hajtatott levélzöldségek ilyenek. A salátákat is kerülni kellene.

A takarmány csak kis mennyiségben tartalmazhat könnyen felvehető cukrot, növényi zsírt, minimális mennyiségben állati fehérjét (gyógyíthatatlan veseköszvényt okozhat), a magas oxaláttartalmú növényekkel is vigyázni kell (spenótfélék, pozsgás növények...), ugyanis ezek a szabad kalciumionokat a teknőc szervezete által felvehetetlen kalcium-oxaláttá köti. Oxalátmérgezés is kialakulhat. A természetben a táplálékokkal bevitt kalcium-foszfor arány akár 6 : 1 is lehet. Fogságban sajnos gyakran a foszfor van túlsúlyban, ami a szabad kalciumionokat használhatatlan kalcium-foszfáttá köti. A káposztafélék egyoldalú etetését is kerülni kellene a bennük lévő goitrogén anyagok miatt, amelyek pajzsmirigy-alul működést okoznak. Összességében fontos, hogy a levelek rostban, kalciumban gazdagok legyenek. Ilyen leveleket elsősorban gyűjteni lehet, a zöldségesstandok csak végszükség esetén jöhetnek szóba.

Lássuk néhány vadon termő kiváló takarmánynövényt teknőceink számára: pitypang, mezei katáng, pipacslevelű zörgőfű, ékes keserűgyökér, kacúros véreslapu, keszegsaláta, oroszlánfog, csorbóka fajok, nefelejcs, pásztortáska, szabdalt kányazsázsa, útszáli zsázsa, parlagi zsombor, harangvirágok, galambbegysaláta, parlagi madárhúr, sövényszulák, apró szulák, fehér varjúháj, deres varjúháj, tarka koronafürt, gumós lednek, szarvaskerep, komlós lucerna, fehér here, bükkönyfélék, papasajtmályva, mályvacserje, pipacs, lándzsás útifű, nagy útifű, madárkeserűfű, közönséges galaj, kert sarkantyúka, viola, veronika fajok....

A jól nevelt görög teknős facebook oldalon folyamatosan osztok meg veletek kiváló takarmánynövényeket, fotóval, leírással.

Szaporodás

A görög teknős szaporodásnak általános és speciális feltételei vannak. Szükséges egy-egy ivarérett hím és egy nőstény példány szexuális együttléte. Ez általánosan igaz a gerincesekre. A görög teknőcök esetében elengedhetetlen speciális feltétel a hibernáció. A másik két európai szárazfölditeknős-fajnál (mór, szegélyes) akad példa a sikeres szaporulatra téli hibernáció nélkül is, görög teknőcök esetében erről nincs tudomásom. A hibernáció a testhőmérséklet csökkenése által generált téli álom. A természetben minden görög teknős lakta tájon alszik téli álmot ez a faj.

A sikeres párzás után a nőstény teknőc akár 4 évig is "hasznosíthatja" a hím szaporítóképletét. Egy sikeres párzás után akár 4 év múlva is rakhat a nőstény termékeny tojásokat. A tojások az alakulófélben lévő teknőcbabák meszes héjú bölcsői. Megtalálhatóak benne azok az anyagok, melyek az embriógenezis kezdetétől a kelésig táplálják, védelmezik a fejlődő apróságokat. A termékeny tojások falán már az első napok elteltével vékony vérerek láthatóak a tojás átvilágításakor. A terméketlen tojásoknál ez a jelenség nem alakul ki.

A nőstény teknőc az alapos gondossággal kiválasztott területre elsősorban a hátsó lábai segítségével megfelelő gödröt alakít ki, amibe elhelyezi 1-9 tojását. Egy évben akár 3 fészket is rakhat. Az utolsó, harmadik fészekbe rendszerint sokkal kevesebb tojás kerül, mint az elsőbe. A fészket a teknős visszatemeti, majd a nap melegére bízza a keltetést. Az első tojásrakás kedvező időjárás esetén már április végén előfordulhat. Az utolsó fészkeket általában június közepén készítik a görög teknőcök. Honi viszonyok mellett alaposan ajánlott összegyűjteni, és keltetőbe helyezni a tojásokat. A keltetést többféleképpen végzik a tenyésztők. A magas páratartalom, és a megfelelő hőmérséklet (hőmérséklet ingadozás) fontos. Általában 28-33 Celsius fok körül keltetnek a tenyésztők. Nálam gyakran megy a hőmérséklet jóval magasabbra is. A teknőcök nemének kialakulásában a keltetési hőmérsékletnek kulcsszerepe van. Magasabb hőmérsékleten inkább lány, alacsonyabb hőmérsékleten fiú teknőcök kelnek ki. Az embrió fejlettségének bizonyos szakaszában felelős a hőmérséklet a nemek kialakulásáért.

A keltetők általában akváriumokból házilag kialakított eszközök. A keltető aljába vizet kell önteni, a vízbe akváriumi vízmelegítőt tenni. A víz lepje el a melegítőt. Ez a keltetés teljes időtartamában rendkívül fontos, hogy el ne törjön a víz hiányában túlhevült melegítő. A keltetőt a legjobb egy méretre szabott vastagabb kartonlappal takarni, ami jobb hőszigetelő az üvegnél, és a keltetőben uralkodó magas páratartalom miatt az üvegfedélről a tojásokra csöppenő víz problémája sem alakul ki, mivel a karton magába fogadja a nedvességet. A keltető aljába a víz magasságával egyező magasságú emelvényt érdemes behelyezni (Pl tégla) ennek a tetejére tenni a keltetődobozt. Sokféle keltetőközeget használnak a tenyésztők, perlitet, vermikulitot, azt a talajt, amibe a teknőc a tojásait rakta. Számomra az alginit vált be a leginkább. Ebbe a tojásokat nagyjából kétharmadig süllyesztve helyezzük el.

A kelési idő elsősorban a keltetés hőmérsékletétől függően 50 naptól akár 90 napig is tarthat. Az apróságok a tojás héját gyakran a tojásfoguk segítségével törik fel. Rendszerint a kelés során esznek a tojáshéjból, és a keltetőközegből is. A kikelt kis teknőcök gyakran rettenetesen gyűröttek, azonban meglepően hamar kisimulnak. Olykor a szikzacskójuk sem húzódik vissza teljesen a kelés pillanatára, de általában ez is néhány órán belül rendesen visszahúzódik és bezárul a köldök.

Az apró teknőcök az első lépéstől önálló életet élnek, nincs szükségük a szülői segítségre. Táplálékuk is azonos a felnőttekével. A természetben ritkán lehet egyévesnél fiatalabb apróságokkal találkozni. A növények védelmében, magas páratartalomban töltik az idejüket.

Elérhetőségek

Ha bármilyen kérdésed van, vagy könyvet, illetve kisteknőst szeretnél, az alábbi elérhetőségeken vedd fel velem a kapcsolatot.

Könyvet lehetőséged van postai úton is kérni (előreutalással), ez esetben az ára 4 000 Ft. Teknősök esetében természetesen posta nincsen, te magad választhatod ki a számodra legszimpatikusabb állatot, áruk 10 000 Ft.

Fodor Atilla
06/20 886-1479
fodoratesz01@gmail.com